Sötét van. A leghosszabb éjszaka. Ráadásul a felhők is egyre jobban tornyosulnak felettünk.
Nem hiszek abban, hogy most jön a végidő. Nem hiszek benne, mert már van. Ennyi gyűlölet, ennyi fáradt és meggyötört ember még nem volt. Azt hittük az ipari forradalom után, hogy az új vívmányok majd megszépítik az életünket, de ez nem hogy elmaradt, hanem folyamatosan rosszabb lett. Kényelmesebb lett az ember, de nem boldogabb. Erkölcsileg, morálisan és emberileg nagyon a föld alatt vagyunk. A kiút minden nappal esélytelenebbnek tűnik. Államok vezetői vitatkoznak a megoldáson a válságból, de addig, míg nem tudják az okokat, az okozatot sem tudják enyhíteni, vagy gyógyítani.
Sötét van. Minden nappal komorabb a világ. Néhol előbújik a nap, és sugarával emlékezteti az embert, hogy a remény hal meg utoljára. De ahelyett hogy erre figyelnénk, más gondolatok cikáznak a fejünkbe.
Mond meg Olvasó miért olcsóbb az üzemanyag külföldön, mint itthon? Mond miért olcsóbb vagy szinte ugyanennyi az élelmiszer hazánkban, mint abban a Franciaországban ahol Európa egyik legdrágább élelmiszer árak vannak? Mond, hogy lehet ez mikor nálunk a legkevesebb a minimálbér?
Átmosták a fejünket. Most már a Valóvilágot kapod az arcodba minden áldott este munka után, hogy addig is ne gondol, okozz azokról a folyamatokról, mik jelen vannak. Semmit sem sejtve nézed, miközben a nyálad csorog, és talpad alól meg már viszik is a házad. Szomorú!
Addig nem lesz, változás még nem fordulunk vissza az elemi őserőhöz, és nem csinálunk egy 180°!
Sötét van is hideg. Nincs mosoly, csak néha egy előtörő kényszer, amit mutogatásnak használunk. Gyújtsuk meg a gyertyát, és nézzünk szembe a gonosszal, aki nap, mint nap azt várja, mikor leszünk végtelenek és mikor tudja elmarni a lelkünk. Gyenge a testünk, de arra még van erőnk, hogy meggyújtsuk a gyertyát. Mert ha nem vége. Game Over! és akkor baszhatjuk!